Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarország müncheni főkonzuljaként ez a nap számomra mély jelentőséggel bír. Az április 16-i magyar holokauszt-emléknap nem csupán arra az elképzelhetetlen szenvedésre emlékeztet bennünket, amelyet 80 évvel ezelőtt körülbelül 600 000 magyar zsidó, roma, politikai üldözött, homoszexuális, beteg és fogyatékkal élő ember szenvedett el – hanem arra a felelősségre is, amelyet ma és a jövőben viselnünk kell.
Ez a nap nem csupán a történelem egyik fejezete. Élő üzenet a jelenünk számára. Mert az emlékezés nem lezárt folyamat, hanem mindennapi életünk aktív része. Csak tudatos szembenézéssel és aktív emlékezéssel tudjuk megakadályozni, hogy ilyen szörnyűségek valaha is megismétlődjenek.
Különösen itt, Münchenben – egy olyan helyen, amely központi szerepet játszott a nemzetiszocializmus történetében – az emlékezés nem választás kérdése, hanem kötelesség. Különös büszkeséggel tölt el, hogy ebben az évben egy fontos évfordulóról is megemlékezhetünk: éppen 80 éve alakult újjá a Müncheni és Felső-bajorországi Izraelita Hitközség.
E jeles alkalomból szeretném szívből jövő jókívánságaimat tolmácsolni a közösség felé. Kiemelten szeretném méltatni az elnök asszony, Charlotte Knobloch kivételes munkáját. Az ő elkötelezettsége, kitartása és szenvedélye nélkül a közösség ma nem létezne ebben a formában.
A magyarországi zsidó közösség története mélyen gyökerezik nemzeti identitásunkban. A múltban is, ma is, és a jövőben is elengedhetetlen része kulturális, tudományos és társadalmi életünknek. A zsidó emberek formálták – és formálják ma is – városainkat, művészetünket, irodalmunkat, tudományunkat és gondolkodásunkat.
Büszkék vagyunk arra, hogy Budapesten él Európa második legnagyobb zsidó közössége – biztonságban, mentesen azoktól a mindennapos támadásoktól és fenyegetésektől, amelyek Nyugat-Európa számos részén sajnálatos módon egyre gyakoribbá válnak. Magyarországon zsidó honfitársaink szabadon, félelem nélkül élhetik meg hitüket, kultúrájukat és identitásukat.
Nyíltan kimondjuk: az elmúlt évtized migrációs hullámai új kockázatokat hoztak magukkal. Az antiszemita nézetek és fenyegetések – amelyeket máshonnan importáltak – veszélyeztetik a zsidó életet Európa bizonyos részein. Ezért különösen fontos, hogy megvédjük értékeinket – határozott kiállással, cselekedetekkel, és a zéró tolerancia elvével az antiszemitizmussal szemben –, hogy a zsidó életnek a jövőben is biztos helye legyen közös európai jövőnkben.
Az emlékezést nem tekinthetjük csupán múltbéli dolognak. Élnie kell tovább – iskoláinkban, családjainkban, politikai felelősségvállalásunkban. Mert a jövőt csak az igazságra és az emlékezésre épülő alapon lehet felépíteni.
Ma nemcsak az áldozatokra emlékezünk. A jövő mellett is kiállunk: egy olyan jövő mellett, amelyben a zsidó élet Magyarországon és Európában biztonságos, élő és látható marad. Amelyben a zsidó kultúrát nemcsak megőrizzük, hanem ünnepeljük is.
SOHA TÖBBÉ!